Köd vagy pára? Egyik reggel még a szomszéd ház körvonalai is alig látszanak, máskor csak enyhén fátyolos a táj, de azért kilométerekre el lehet látni. A hétköznapi beszédben mindkettőre könnyen rámondjuk, hogy „párás” vagy „ködös” az idő, meteorológiai szempontból azonban van közöttük egy meglepően egyértelmű határ.
Az 1 kilométeres látástávolság.
Ha a felszín közelében lebegő apró vízcseppek miatt 1 kilométernél kisebb a látástávolság, ködről beszélünk. Ha ugyanaz a fehéres, fátyolos jelenség rontja a látást, de 1 kilométernél messzebbre is ellátsz, akkor meteorológiai értelemben már párásságról beszélhetünk.
A különbség tehát nem egyszerűen az, hogy a köd „sűrű pára”. Sokkal inkább ugyanannak a légköri folyamatnak eltérő erősségű megjelenéséről van szó.
Éppen ezért történhet meg, hogy ami hajnalban még sűrű köd, egy órával később már csak párásság, délelőttre pedig teljesen tiszta levegővé válik.
Köd vagy pára? Az 1 kilométeres szabály
A meteorológiai meghatározás egyszerű:
Köd: a látástávolság 1 kilométernél kisebb.
Párásság: a látástávolság 1 kilométernél nagyobb, de az apró vízcseppek miatt továbbra is korlátozott. A magyar meteorológiai gyakorlatban 1 és 5 kilométer közötti látástávolságnál beszélnek párásságról.
Ez elsőre kissé mesterséges határnak tűnhet, hiszen a természetben nincs éles választóvonal 999 és 1001 méter között. Az egységes meghatározás azonban szükséges ahhoz, hogy a meteorológiai megfigyelések összehasonlíthatók legyenek.
A gyakorlatban ugyanaz a levegő akár rövid idő alatt is átlépheti ezt a határt.
Hajnalban például 600 méter lehet a látástávolság, vagyis köd van. Napkelte után 2 kilométerre javulhat a látás: ekkor már csak párásságról beszélünk. Később pedig teljesen kitisztulhat a levegő.
A „pára” valójában nem vízgőz?
Itt érdemes tisztázni egy gyakori félreértést.
A vízgőzt nem látod. A víz gáz halmazállapotú formája szabad szemmel láthatatlan.
Amit ködként, látható páraként vagy felhőként érzékelsz, azt már nagyrészt apró folyékony vízcseppek alkotják.
Amikor tehát egy ködös reggelen azt mondod, hogy „tele van párával a levegő”, hétköznapi értelemben teljesen érthető a megfogalmazás. Fizikailag azonban a látható fehéres fátylat már a levegőben lebegő apró vízcseppek hozzák létre.
Ez egyben megmagyarázza a köd és a felhő közötti hasonlóságot is.
A köd lényegében egy, a földfelszínt elérő vagy közvetlenül a felszín közelében kialakuló felhő.
Ha egy hegytető felhőbe kerül, az ott tartózkodó ember számára ugyanaz a jelenség ködként jelenik meg.
Hogyan alakul ki a köd?
A ködképződés egyik kulcsfogalma a harmatpont.
A levegő mindig tartalmaz valamennyi vízgőzt. Ha lehűl, egyre közelebb kerülhet a telített állapothoz. Azt a hőmérsékletet, amelyre az adott levegőt le kell hűteni ahhoz, hogy telítetté váljon, harmatpontnak nevezzük.
Ha a hőmérséklet eléri a harmatpont környékét, megfelelő feltételek mellett megindulhat a kondenzáció: a vízgőz egy része apró vízcseppekké alakul.
Ha ezek főként a fűszálakon, autókon, ablakokon és más felszíneken jelennek meg, harmatot látsz.
Ha viszont a felszín közeli levegő egy vastagabb rétegében is kialakulnak és lebegve maradnak az apró cseppek, köd képződhet.
A páratartalomról, a relatív páratartalom jelentéséről és arról, hogy miért nem ugyanazt jelenti a magas páratartalom nyáron és télen, részletesebben a Páratartalom jelentése: mikor érezzük fülledtnek a levegőt? című cikkünkben írtunk.
Fontos azonban, hogy a magas relatív páratartalom önmagában még nem jelenti azt, hogy biztosan köd képződik. A hőmérséklet mellett a légmozgás, a felhőzet, a talaj nedvessége, a domborzat és a levegő rétegződése is számít.
Miért hajnalban a leggyakoribb a köd?
A klasszikus reggeli köd kialakulásához sokszor már előző este elkezdődnek a megfelelő folyamatok.
Napnyugta után a földfelszín már nem kap energiát a közvetlen napsugárzásból, miközben továbbra is hőt sugároz ki. Emiatt fokozatosan lehűl.
A lehűlő talaj pedig hűti a közvetlenül fölötte található levegőt is.
Ha az éjszaka:
derült vagy csak gyengén felhős,
gyenge a szél,
elegendő nedvesség van a felszín közelében,
és a levegő hőmérséklete megközelíti a harmatpontot,
akkor egyre kedvezőbbé válnak a feltételek a ködképződéshez.
A napi minimum-hőmérséklet gyakran napkelte környékén alakul ki, ezért sok esetben éppen hajnalban vagy kora reggel a legsűrűbb a köd.
Ez ugyanaz a kisugárzásos lehűlési folyamat, amely miatt már nyár végén is feltűnően frissebbé válhatnak a reggelek. Erről részletesebben a Miért lesznek hűvösebbek a hajnalok már augusztus végén? című cikkünkben olvashatsz.
Miért kedvez a derült ég a köd kialakulásának?
Elsőre furcsának tűnhet, de egy tiszta, csillagos éjszaka gyakran jobb előfeltétele a reggeli ködnek, mint egy teljesen borult.
Derült időben ugyanis hatékonyabb lehet a felszín éjszakai kisugárzásos lehűlése.
A felhőzet mérsékli az éjszakai lehűlést, mert energiát sugároz vissza a felszín irányába. Derült ég alatt ez a hatás gyengébb, így a talaj gyorsabban veszíthet hőt.
Ha közben a szél is gyenge, a talaj közelében lehűlt levegő nem keveredik intenzíven a magasabban található enyhébb levegővel.
A derült ég, a gyenge szél és a kellően nedves levegő együtt tehát kifejezetten kedvezhet a reggeli köd kialakulásának.
Miért ködösebbek a völgyek?
A domborzat is sokat számít.
A lehűlt levegő sűrűbb, ezért nyugodt időben a lejtők mentén lefelé mozoghat, majd a völgyekben, medencékben és más mélyebben fekvő területeken összegyűlhet.
Emiatt egy mélyebben fekvő terület hajnalra jóval hidegebbé válhat, mint a környező magaslatok.
Ha a levegő egyben nedves is, könnyebben megközelítheti a harmatpontot, így megnő a ködképződés esélye.
Ez vezethet ahhoz a látványos helyzethez, amikor egy magasabban fekvő pontról lenézve ragyogó napsütésben állsz, alattad pedig szinte fehér „tengerként” terül el a köd.
Néha mindössze néhány tíz vagy néhány száz méteres szintkülönbség választja el a ködös és a napos tájat.
💡 Tudtad?
Téli hidegpárnás helyzetben előfordulhat, hogy egy hegytetőn napsütés és enyhébb idő fogad, miközben a környező völgyeket egész nap köd vagy alacsony rétegfelhőzet tölti ki. Néhány száz méteres magasságkülönbség ilyenkor teljesen más időjárást jelenthet.
Nem minden köd ugyanúgy keletkezik
A reggeli köd legismertebb formája a kisugárzási köd, de köd más módon is létrejöhet.
Kisugárzási köd
Ez a klasszikus hajnali-reggeli köd.
A felszín éjszakai lehűlése hűti le a talaj közelében található nedves levegőt annyira, hogy kialakulhassanak a ködcseppek.
Kialakulásának leginkább:
a derült ég,
a gyenge légmozgás,
a kellő nedvesség,
valamint a völgyes, mélyebben fekvő vagy szélvédett környezet
kedvez.
A kisugárzási köd gyakran napkelte után fokozatosan ritkulni kezd, majd a reggeli vagy délelőtti órákban feloszlik.
Áramlási vagy advekciós köd
Ilyenkor a levegő mozgása is fontos szerepet kap.
Nedves levegő áramlik egy nála hidegebb felszín fölé, ott lehűl, majd megfelelő körülmények között telítetté válik.
Ez azért érdekes, mert ebben az esetben a szél nem feltétlenül a köd ellensége. Éppen a légáramlás szállíthatja folyamatosan a kialakulásához szükséges nedves levegőt a hidegebb felszín fölé.
Ezért nem igaz az az egyszerű szabály, hogy ha feltámad a szél, a köd biztosan eltűnik.
Párolgási köd
Hűvös időben tavak, folyók vagy más vízfelszínek fölött is megjelenhet egy vékony, gomolygó ködréteg.
Különösen látványos lehet ősszel, amikor a víz még viszonylag meleg, a fölötte lévő levegő viszont már jóval hidegebb.
A vízfelszínről nedvesség kerül a hidegebb levegőbe, és megfelelő körülmények között apró cseppek képződnek.
Távolról ilyenkor úgy tűnhet, mintha „füstölne” a tó.
Mikor oszlik fel a köd?
Ez az a kérdés, amelyre nincs olyan egyszerű válasz, hogy „mindig reggel 9-re”.
A köd feloszlása attól függ, mennyire változnak meg azok a körülmények, amelyek létrehozták és fenntartják.
A legfontosabb tényezők:
a napsugárzás erőssége,
a felszín felmelegedése,
a légmozgás,
a ködréteg vastagsága,
a levegő nedvességtartalma,
a légkör rétegződése,
a domborzat,
és az évszak.
Egy vékony szeptemberi ködfolt akár röviddel napkelte után eltűnhet.
Egy vastag decemberi ködtakaró viszont délutánig, sőt megfelelő időjárási helyzetben egész nap megmaradhat.
Mit csinál a Nap a köddel?
A reggeli kisugárzási köd egyik legnagyobb „ellensége” a felszín felmelegedése.
Napkelte után a napsugárzás egyre több energiát juttat a felszínre. A talaj melegedni kezd, majd melegíti a közvetlenül fölötte található levegőt is.
A levegő hőmérsékletének emelkedésével csökken a relatív páratartalom, és a ködöt alkotó vízcseppek fokozatosan párologni kezdenek.
Ha a ködréteg vékony, a napsugárzás viszonylag könnyen eléri a felszínt.
Ekkor egy önmagát gyorsító folyamat indulhat:
ritkul a köd → több napsugárzás éri a talajt → gyorsabban melegszik a felszín → tovább ritkul a köd.
Ezért fordulhat elő, hogy a hajnalban még szinte átláthatatlan köd egy-két órával később látványosan szétszakadozik.
Akkor miért nem oszlik fel mindig délelőtt?
Mert nem minden köd engedi át ugyanannyi napsugárzást.
Egy vastag ködtakaró jelentősen csökkentheti a felszínt elérő napsugárzás mennyiségét. Ha a talaj alig melegszik, a köd megszüntetéséhez szükséges folyamat is gyenge marad.
Ez különösen késő ősszel és télen jellemző.
Ilyenkor:
alacsonyabban jár a Nap,
rövidebb a nappal,
kisebb a felszínt érő napenergia,
hosszabb az éjszaka,
és eleve hidegebb lehet a talaj és az alsó légréteg.
Ezért fordulhat elő, hogy egy augusztus végi vagy szeptemberi reggelen 8–9 órára már alig marad nyoma a ködnek, míg decemberben ugyanaz a táj még délben is szürke és ködös.
A szél mindig eloszlatja a ködöt?
Nem.
Ez az egyik leggyakoribb tévhit a köddel kapcsolatban.
Kisugárzási ködnél az élénkülő légmozgás valóban segíthet. A nagyon nedves, ködös felszín közeli levegő összekeveredhet a fölötte vagy mellette található szárazabb levegővel, így javulhatnak a látási viszonyok.
Erősebb szél ráadásul már a köd kialakulását is megnehezítheti, mert folyamatosan keveri a légrétegeket.
Advekciós ködnél azonban egészen más lehet a helyzet. Ott maga a légmozgás szállíthatja a nedves levegőt a hidegebb felszín fölé, vagyis bizonyos esetekben éppen a szél járul hozzá a köd fennmaradásához.
A „feltámadt a szél, mindjárt eltűnik a köd” szabály tehát nem minden helyzetben működik.
Feloszlott a köd, de miért maradt mégis borult az ég?
A köd megszűnése nem jelenti automatikusan azt, hogy kisüt a Nap.
Ez különösen a hidegebb hónapokban fontos.
Előfordulhat, hogy a felszín közelében kissé felmelegszik vagy átkeveredik a levegő. Emiatt a köd alsó része eltűnik és a látástávolság látványosan javul.
A fölötte lévő nedves réteg azonban továbbra is megmaradhat.
Ilyenkor azt látod, hogy a köd „megemelkedik”, és alacsony rétegfelhőzetté alakul.
Képzeld el a következő téli helyzetet:
07:00: 300 méter a látástávolság – sűrű köd.
09:30: már 2–3 kilométerre ellátsz – a köd jelentősen ritkult.
11:00: jók a felszíni látási viszonyok – meteorológiai értelemben már nincs köd.
Az ég azonban továbbra is teljesen szürke az alacsony rétegfelhőzettől.
Ezért az előrejelzésekben szereplő „a köd délelőtt feloszlik” megfogalmazás nem jelenti feltétlenül azt, hogy utána rögtön napsütés következik.
Mi az a hidegpárna?
A Kárpát-medence földrajzi fekvése különösen kedvezhet olyan téli helyzeteknek, amikor a hideg, nedves levegő tartósan a felszín közelében reked.
Fölötte akár szárazabb és jóval enyhébb levegő is lehet, a két légréteg azonban alig keveredik egymással.
Ilyenkor a medence alsó részét hosszú ideig kitöltheti:
köd,
párásság,
alacsony rétegfelhőzet,
nyirkos, szürke levegő.
A magasabb hegycsúcsokon közben akár zavartalan napsütés és a ködös síkságinál magasabb hőmérséklet is előfordulhat.
Ezt nevezzük hidegpárnás helyzetnek.
Ha a nagyobb léptékű légköri helyzet nem változik, a köd és az alacsony rétegfelhőzet nemcsak órákon, hanem akár napokon keresztül is makacsul megmaradhat.
Ilyenkor hiába kel fel minden reggel a Nap: a felszínt elérő energia nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy megszüntesse a stabil, hideg alsó légréteget.
Miért lehet az egyik településen köd, a szomszédban pedig napsütés?
A köd rendkívül érzékeny a helyi adottságokra.
Kialakulását és feloszlását befolyásolja:
a domborzat,
a talaj nedvessége,
a növényzet,
a közeli tavak és folyók,
a település beépítettsége,
a szél erőssége és iránya,
valamint akár néhány tíz méteres magasságkülönbség is.
Ezért nem ritka, hogy két egymástól mindössze néhány kilométerre fekvő település közül az egyik még sűrű ködben van, a másikon pedig már süt a Nap.
A különbség később a hőmérsékletben is látványossá válhat.
Ahol hamarabb felszakad a köd, ott a Nap korábban kezdi melegíteni a felszínt. Ahol viszont órákon át megmarad, ott a nappali felmelegedés sokkal gyengébb lehet.
Vagyis egy ködös reggel nemcsak a látási viszonyokra lehet hatással, hanem arra is, hogy milyen lesz az egész nap hőmérséklete.
Meg lehet jósolni, mikor oszlik fel?
Egy nagyobb térségre sokszor viszonylag jól megbecsülhető, egy konkrét településen azonban már jóval nehezebb pontos időpontot mondani.
Ennek egyik oka éppen a köd kis térbeli léptéke.
Néhány kilométer, egy kisebb völgy, egy dombvonulat, egy tó vagy akár a légmozgás minimális különbsége is sokat számíthat.
Az előrejelzésekben ezért gyakran láthatsz ilyen megfogalmazást:
„A reggeli köd és rétegfelhőzet délelőtt fokozatosan feloszlik, helyenként azonban tartósabban megmaradhat.”
Ez nem egyszerű meteorológusi óvatosság.
Valóban előfordulhat, hogy ugyanabban a térségben az egyik településen már 9 órakor ragyogó napsütés van, néhány kilométerrel arrébb pedig még délben is szürke, párás vagy ködös marad az idő.
Miből sejtheted, hogy gyorsan feloszlik a köd?
Néhány jel arra utalhat, hogy a köd már nem tart sokáig.
Gyorsabb feloszlás valószínűbb, ha:
a köd csak foltokban van jelen,
napkelte után gyorsan világosodik,
a Nap korongja egyre jobban kivehető,
folyamatosan növekszik a látástávolság,
emelkedik a hőmérséklet,
kissé megélénkül a légmozgás,
a környező magasabb területek már naposak.
Makacsabb lehet a köd, ha:
nagyon kicsi a látástávolság,
vastag, összefüggő ködtakaró alakult ki,
alig változik a hőmérséklet,
késő ősz vagy tél van,
nagyobb térséget borít köd vagy alacsony rétegfelhőzet,
nagyon stabil a légkör,
és a napsugárzás alig éri el a felszínt.
Ezek nem jelentenek biztos receptet, de sokat elárulhatnak arról, hogyan változhatnak a látási viszonyok a következő néhány órában.
Mit jelent a köd az autósok számára?
A köd nemcsak meteorológiai érdekesség, hanem a közlekedés szempontjából is komoly veszélyforrás.
A csökkenő látástávolság miatt később veheted észre az előtted haladó járművet, egy gyalogost, kerékpárost vagy az úton lévő akadályt. Ködös időben ezért különösen fontos a sebességet a tényleges látási viszonyokhoz igazítani és nagyobb követési távolságot tartani.
Korlátozott látási viszonyok között a megfelelő világítás használatára is figyelni kell. A ködfényszórót és a hátsó ködlámpát nem pusztán azért kell bekapcsolni, mert meteorológiai értelemben köd van: használatukat annak kell indokolnia, hogy ténylegesen rosszak a látási viszonyok.
Ha a köd ritkul és a látástávolság jelentősen javul, az indokolatlanul bekapcsolva hagyott ködlámpa már zavarhatja a többi közlekedőt.
A távolsági fényszóró ködben kifejezetten rossz választás lehet, mert erős fénye visszaverődik az apró vízcseppekről, és még nehezebbé teheti a látást.
Pára, köd és harmat: ugyanaz?
Nem, bár kialakulásuk szorosan összefügg.
Harmat: a vízcseppek valamilyen felszínen – például füvön, autón vagy más tárgyakon – csapódnak ki.
Köd: az apró vízcseppek a felszín közeli levegőben lebegnek, és 1 kilométer alá csökkentik a látástávolságot.
Párásság: hasonlóan apró vízcseppek rontják a látást, de 1 kilométernél messzebbre is el lehet látni.
Ezért lehet harmatos a fű köd nélkül is.
És előfordulhat köd úgy is, hogy nem minden felületen látsz feltűnő harmatképződést.
Köd vagy szmog? Nem ugyanaz
A szürke, opálos levegő nem feltétlenül jelent ködöt.
Köd és párásság esetén a látásromlásban elsősorban a levegőben lebegő apró vízcseppek játszanak szerepet.
A légköri homályban viszont por, füst és más aeroszolrészecskék is jelentős szerepet kaphatnak.
A szmog és a köd ráadásul együtt is jelen lehet. Maga a „smog” elnevezés is az angol smoke – füst – és fog – köd – szavak összevonásából származik.
Ez azért is fontos különbség, mert a köd feloszlása nem jelenti automatikusan azt, hogy a levegő szennyezettsége is megszűnt.
Miért érdekes a köd az időjárás-előrejelzés szempontjából?
A köd az egyik leghelyibb és legnehezebben pontosítható időjárási jelenség.
Egy hidegfront vagy egy nagyobb csapadékzóna akár több száz kilométeres területen követhető. Egy ködfolt sorsát viszont néha egyetlen völgy, egy kisebb légmozgás vagy egészen kis hőmérséklet-különbség is eldöntheti.
Ezért a meteorológiai modellek számára is nehéz feladat pontosan meghatározni:
hol lesz a legsűrűbb a köd,
mekkora területet borít majd,
mikor kezd ritkulni,
és melyik településen oszlik fel először.
Ráadásul a köd saját maga is befolyásolhatja a további időjárási folyamatokat.
Ha felszakad, több napsugárzás jut a felszínre, gyorsul a melegedés, ami tovább segítheti a köd feloszlását.
Ha viszont megmarad, árnyékolja a felszínt, fékezi a melegedést, és ezzel saját fennmaradásának is kedvez.
Ez az egyik oka annak, hogy egy ködös reggel időjárása néhány óra alatt szinte „kétfelé válhat”: egymáshoz közeli területeken is teljesen más délután alakulhat ki.
Gyakori kérdések a ködről és a páráról
Mi a különbség a köd és a pára között?
A legfontosabb különbség a látástávolság. Ha a felszín közelében lebegő apró vízcseppek miatt 1 kilométernél kisebb a vízszintes látástávolság, ködről beszélünk. Ha 1 kilométernél messzebbre is el lehet látni, de a levegő továbbra is fátyolos és a vízcseppek rontják a látást, párásságról beszélhetünk.
A köd vízgőz?
Nem. A vízgőz láthatatlan. A ködöt apró, a levegőben lebegő folyékony vízcseppek, megfelelően hideg körülmények között pedig jégrészecskék is alkothatják.
A köd tulajdonképpen felhő?
Igen, fizikai szempontból nagyon közeli jelenségekről van szó. A köd lényegében a földfelszínt elérő vagy közvetlenül fölötte kialakuló felhő.
Miért hajnalban alakul ki leggyakrabban a köd?
Az éjszaka során lehűl a földfelszín, majd a közvetlenül fölötte található levegő is. Ha a levegő hőmérséklete megközelíti a harmatpontot, megfelelő nedvesség és gyenge légmozgás mellett köd képződhet.
Mikor oszlik fel a reggeli köd?
A vékony kisugárzási köd napkelte után viszonylag gyorsan ritkulhat, és gyakran a reggeli vagy délelőtti órákban megszűnik. Vastag köd, gyenge téli napsugárzás vagy stabil légköri helyzet esetén azonban délutánig vagy akár egész nap megmaradhat.
Köd után mindig kisüt a Nap?
Nem. A köd alsó része feloszolhat úgy is, hogy fölötte alacsony rétegfelhőzet marad. Ilyenkor a látástávolság javul, de az ég továbbra is borult lehet.
Miért oszlatja a Nap a ködöt?
A napsugárzás felmelegíti a felszínt, majd az alsó légréteget. A hőmérséklet emelkedésével a ködöt alkotó apró vízcseppek fokozatosan elpárologhatnak.
A szél eloszlatja a ködöt?
Sok esetben igen, különösen kisugárzási ködnél. Más helyzetekben azonban a légáramlás éppen nedves levegőt szállíthat hidegebb felszín fölé, így hozzájárulhat a köd kialakulásához vagy fennmaradásához.
Nyáron is lehet köd?
Igen. Köd az év bármely szakában kialakulhat, ha megfelelő a levegő nedvessége, hőmérséklete és a légmozgás. A nyári hajnali köd azonban az erősebb napsugárzás miatt rendszerint gyorsabban feloszlik.
Miért ködösebbek a völgyek?
A lehűlt, sűrűbb levegő gyenge szélben a mélyebben fekvő területeken gyűlhet össze. Ott könnyebben megközelítheti a harmatpontot, ezért kedvezőbbé válhatnak a ködképződés feltételei.
Miért nehéz pontosan előre jelezni a köd feloszlását?
Mert a köd nagyon érzékeny a helyi domborzatra, a szélre, a nedvességre, a napsugárzásra és a ködréteg vastagságára. Néhány kilométeres távolságon belül is jelentősen eltérhetnek a körülmények.
Köd vagy pára?
Ha csak egy szabályt jegyzel meg, legyen ez:
1 kilométer alatt köd, 1 kilométer fölött már párásságról beszélhetünk.
A háttérben azonban ennél jóval érdekesebb folyamatok zajlanak.
A köd akkor jelenhet meg, amikor a felszín közeli nedves levegő olyan állapotba kerül, hogy apró vízcseppek képződnek és maradnak lebegve benne. A klasszikus hajnali köd kialakulásának ezért különösen kedvezhet a derült, nyugodt és kellően nedves éjszaka, valamint a völgyes vagy mélyebben fekvő környezet.
Hogy utána mikor tűnik el, már sokkal összetettebb kérdés.
Egy vékony reggeli ködfoltot hamar felszámolhat a felszín napkelte utáni felmelegedése. Egy vastag téli ködtakaró viszont jelentősen csökkentheti a talajt elérő napsugárzást, így órákon át fennmaradhat.
Néha pedig a köd nem úgy „tűnik el”, ahogy elsőre gondolnád: a felszín közelében javulnak a látási viszonyok, miközben fölöttünk alacsony rétegfelhőzet marad.
Ezért nincs általános válasz arra, hogy mikor oszlik fel a köd.
Van, amikor röviddel napkelte után.
Van, amikor csak dél körül.
És van olyan késő őszi vagy téli nap is, amikor gyakorlatilag egyáltalán nem sikerül felszakadnia.
A köd éppen ettől az időjárás egyik legérdekesebb talajközeli jelensége: néhány kilométer és néhány óra alatt egészen más arcát tudja mutatni ugyanaz a táj.
Források
HungaroMet – Röviden a ködről
A köd és a párásság meteorológiai meghatározása, a ködképződés típusai, feloszlása és az alacsony rétegfelhőzettel való kapcsolata.
World Meteorological Organization – International Cloud Atlas
A köd és a párásság nemzetközi meteorológiai meghatározása.
NOAA / National Weather Service – Radiation Fog
A kisugárzási köd kialakulásának feltételei, valamint a völgyek, a gyenge légmozgás és a napsugárzás szerepe.
Rendőrség – Balesetmentes közlekedés ködös időben
Közlekedésbiztonsági tanácsok és a ködfényszóró, illetve a ködlámpa használatára vonatkozó tájékoztatás.